Silvio Gesell:A természetes gazdasági rend szabadföld ésszabadpénz révén(Die natürliche Wirtschaftsordnung durch Freiland

und Freigeld)

Ford.: Síklaky István

Kétezeregy Kiadó, [Piliscsaba], 2004.

380 old., 3900 Ft

„Bûvös papír! Nem értem jól, mi az?”(Goethe: Faust II. rész. Ford. Kálnoky László)

Silvio Gesell nevével elôször természetesen Keynes Általános elméletében találkoztam, ami-kor a Marx Károly Közgazdaságtudományi

(ifjabb olvasóknak: a mai Corvinus) Egyetem má-sodéves elméleti szakos hallgatójaként reménytelenülküszködtem a számomra érthetetlen nyelvet beszélô„nagy polgári közgazdász” korszakfordító könyvével,amely 1965-ben, hosszú szünet után1 elsô és sokáigegyetlen fecskeként jelent meg magyarul. Az elsôkulcsmondat így szólt: „A hatékony kereslet nagyrejtvénye […] eltûnt a közgazdasági irodalomból […]csak lopva, a felszín alatt élhetett tovább Karl Marx,Silvio Gesell vagy Douglas ôrnagy alvilágában.” Amásodik pedig még rátett egy lapáttal: „Azt hiszem,a jövô többet fog tanulni Gesell, mint Marx szelle-métôl.”2 Ezt legalább megértettem – ez a Keynesnem átallotta a Gazdasági-filozófiai kéziratok és Atôke zseniális szerzôjét valami futóbolond társaságá-ban az elmélettörténeti pokol valamelyik bugyrábaszámûzni, s ezt még tetézte azzal, hogy e „méltatlanulfélvállról kezelt prófétát” Marx (!!!) fölé helyezte.3

Akkortájt a marxizmus reneszánszáról csiviteltek averebek és a kékharisnyák a Dimitrov téren és a Pes-ti Barnabás utcában, egy nemzedék kezdte beleélnimagát a hitbe: neki kell megforgatni a világot Párizs-ban, Prágában, Budapesten és Berkeley-ben. 1968nemzedéke. Ugyan mi dolgunk van nekünk ilyesfajtaképtelenségekkel? Keynes pénzelméletét sem tudtammegemészteni, s a magyar kiadásban a Gesellt is tár-gyaló 23. fejezetet en bloc szelíden leminôsítô4 (vél-hetôen Andorka Rudolf tollából származó) szer-kesztôi lábjegyzet fel is mentett ama fáradság alól,hogy Gesell kamatlábelméletére is vesztegessem azidômet: „Keynes itt elôadott gondolatai ellenére Sil-

vio Gesselt [sic!] és Douglas ôrnagyot ma sem tekin-tik »komoly« közgazdásznak…” Egykori világlátá-somnak azt ugyan Gesell javára kellett volna írnia,hogy részt vett a „szabadságos halottak” münchenifarsangján, 1919-ben öt napig az elsô, anarchista-li-berális Bajor Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosavolt (Gustav Landauer hívta meg, akit a bukás utána börtönben meggyilkoltak, míg Gesellt a bíróság fel-

SZABADPÉNZ AZ ALVILÁGBÓL

MADARÁSZ ALADÁR

■ A tanulmány megírásához felhasználtam az OTKAT046870 jelû programjának támogatását.

1 ■ Jan Tinbergen Ökonometria c. mûvét 1957-ben adta ki aKözgazdasági és Jogi Könyvkiadó, vélhetôen még 1956 „ha-gyatékaként”.

2 ■ John Maynard Keynes: A foglalkoztatás, a kamat és apénz általános elmélete. Közgazdasági és Jogi, Bp., 1965. 52.és 380. old.

3 ■ Fogalmam sem volt róla, hogy ezt már Schumpeter is fel-rótta Keynesnek a General Theoryról írt recenziójában: „Nemvagyok marxista. De eléggé tudom értékelni Marx nagyságátahhoz, hogy sértônek lássam ôt Gesell-lel és Douglas ôr-naggyal egy osztályba soroltan.” J. A. Schumpeter: Journal of the American Statistical Association 31 (1936), 196. szám,792. old.

4 ■ A tanítványok reakciója a kézirat olvasásakor jóval élesebbvolt: Roy Harrod úgy vélte, hogy amit Keynes a józan ész évszá-zados hagyományához való visszatérésként értelmez, az való-jában „a gazdasági rendszer egészének reménytelenül zavarosfelfogására épül”. Keynes errôl úgy számolt be egy másik tanít-ványának, hogy Harrod szerint a fejezet érvelése tendenciózuskísérlet „hülyeségek dicsôítésére”. Lásd Roy F. Harrod levelétKeyneshez 1935. augusztus 30-án és Keynes levelét Joan Ro-binsonhoz 1935. szeptember 3-án. In: The Collected Writingsof J. M. Keynes. Ed. by Donald Moggridge. Royal EconomicSociety, XIII. köt. (The General Theory and After. Part I.) Macmil-lan, London, 1973. 555. és 650. old.

5 ■ Irving Fisher az ezüstérmék középkori újraverésének pél-dájához hasonlította Gesell javaslatát a lebélyegzett pénz beve-zetésére, és úgy vélte: „vagyunk néhányan, akik azt hisszük […]ez több volna, mint idôleges kiegészítô csereeszköz a jelenszükséghelyzetben. Úgy hisszük, ha a mennyiségét és a lebé-lyegzés periódusait a különbözô feltételeknek megfelelôen sza-bályoznák, ez szabályozná a legjobban a pénz forgási sebessé-gét, ami az árszínvonal stabilizálásának legzavaróbb tényezôje.”I. Fisher: Stamp Scrip. Adelphi, New York, 1933. 67. old.

6 ■ J. A Schumpeter: History of Economic Analysis. Allen,London, 1954. 802. old.

7 ■ Lásd például G. Senft: Piacgazdaság kapitalizmus nélkül.In: Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig. Kossuth, Bp.,1997. 153–157. old. Ez a kiadvány Gesellt a „Kritikusok” cso-portban tárgyalja, Marx, Veblen és Myrdal társaságában.

8 ■ Lásd mindazonáltal Darity tanulmányát, amely úgy véli,hogy Keynest éppúgy befolyásolta Gesell politikai filozófiája,mint ahogy azt Marx „mutatta ki” Smith és a fiziokraták ese-tében. William Darity: Keynes’ Political Philosophy: the Gesell Connection. Eastern Economic Journal 21 (1995), 1.szám, 27–41. old.

9 ■ George Garvy: Keynes and the Economic Activists of Pre-Hitler Germany. Journal of Political Economy 83 (1975), 2.szám, 391–405. old. Idézet: 392. old.10 ■ J. M. Keynes levele R. Harrodhoz 1932. december 30-án.

mentette a hazaárulás vádja alól), de annyit már ak-kor is tudtam, ha máshonnan nem, hát Sinkó ErvinOptimisták címû regényébôl, hogy mennyi kiforrat-lan, zavaros gondolat kavargott 1919 forradalomcsi-nálóinak fejében. Bár az élet úgy alakult, hogy né-hány évvel késôbb behatóan kellett foglalkoznom aszóban forgó, a közgazdaságtan történetének kánon-ját saját mûvéhez újraszabó Keynes-fejezettel (tanul-mányt is írtam az egyik ott tárgyalt kérdéskörrôl, amerkantilizmus fogalomtörténetérôl, benne Heck-scher és Keynes vitájáról), de Gesell mûve egészen ta-valyig nem akadt a kezembe. Ekkor az egyik könyves-bolt polcán rábukkantam A természetes gazdasági rendszabadföld és szabadpénz révén címû kötetre, amely aKétezeregy Kiadónál jelent meg Síklaky István fordí-tásában és a kiadó által jegyzett elôszóval. Nem vet-tem meg azonnal, de érdekelni kezdett a dolog, és –korunk kutatási módszertanát követve – bóklásztamkicsit a világhálón, s egy egyetemi szakkollégiumanyagai között meg is találtam Gesell magyar e-ki-adását. Ehhez Síklaky két szöveget is csatolt: az elsôegy utószó, a második egy ismertetés, s mint késôbbkiderült, egyik sem azonos a nyomtatott kötetbenszereplô elôszóval. Az elsôbôl megtudtam: a jelenlegigazdasági-társadalmi formáció világválságának –amit csak azok nem vesznek észre, „akik azt látják,hogy kapnak árut a boltokban, és mennek a villamo-sok, de nem figyelnek a tendenciákra” – legfontosabbmozgatója a kamatos kamat, s belôle „közvetlenül le-vezethetô e társadalmi formáció két fô katasztrófa-tendenciája”, nevezetesen a gazdagság és a szegény-ség növekvô polarizálódása, illetve a pozitív kamatlábáltal kikényszerített környezetfaló GDP-növekedés.A „kamatmentes piacgazdaság elmélete”, Gesell„természetes gazdasági rendje megadja a kulcsot avilágválság megoldásához”, s reá „olyan programépíthetô, amely megfelel mind a szociális igazságos-ság, mind a természettel való harmónia követelmé-nyeinek”. Nos, ez a magamfajta többé-kevésbé ha-gyományos közgazdász számára aligha meggyôzôkedvcsináló, inkább Gesell kortársai, a viktoriánusszázadvég utópikus gazdasági regényei,William Mor-ris, Theodor Hertzka, Edward Bellamy és társaik, a„sehonnai szakácskönyvek” világát idézi, de hát Keynes és hozzá még az ortodox mennyiségi pénzel-mélet nagy amerikai újjáélesztôje, Irving Fisher, akiszintén méltatta Gesell mûvét5… lássuk a medvét!

Az elsô meglepetés: noha Keynes ítélete nem min-dig megbízható iránytû, Gesellt illetôen többé-kevés-bé igaza van. Az autodidakta közgazda könyvében vi-szonylag kevés a prófétai lángolás és átkozódás, pediga korabeli német hivatalos tudomány korifeusai ishasználták a katedrát szenvedélytôl fûtött politikaiagitációra (mint például Adolph Wagner, a pénzügy-tan akkori elsôszámú tekintélye6). A kalandos életûnémet-argentin kereskedô, aki jól illenék a Jókai-hôsök galériájába (német feldolgozások Karl Mayt ésOld Shatterhandet szokták emlegetni vele kapcsolat-ban),7 kereskedelmi alkalmazott volt Németország-

ban, üzleti levelezô Spanyolországban, majd biztosí-tótársaságot alapított Argentínában a XIX. századvégén, s egy ottani gazdasági válság nyomán kezdettfoglalkozni a pénz reformjával mint a szociális állam-hoz vezetô út legfontosabb feltételével (elsô írásánakcíme: Die Reformation im Münzwesen als Brücke zumsozialen Staat). Késôbb hazatért Európába, elôszörSvájcban telepedett le, ahol földet vásárolt, autodi-daktaként tanulmányozta a közgazdaságtant, tanul-mányokat írt és folyóiratot alapított, majd Németor-szágban élt, de hosszabb idôszakokra visszalátogatottArgentínába. 1916-ban jelentette meg fômûvét,amely életében még öt további kiadást ért meg.

A PÉNZJOBBÍTÓK: A SZABADPÉNZ PRÓFÉTÁJAÉS TILTON BÁRÓJA

Gesell kétségkívül Keynesnek köszönheti szerény, demaradandó hírnevét, helyét a közgazdasági eretnekekpanteonjában. Ha az angol közgazdászok közülelsôként fôrenddé emelt Keynes nem emlékezett vol-na meg „a méltatlanul félvállról kezelt prófétáról” aXX. századi közgazdaságtan legnagyobb hatású mû-vében, akkor Gesell ma a szakmai közvélemény szá-mára valószínûleg éppúgy ismeretlen lenne, mint akorabeli többi „pénzjobbító”, ahogy Haber nevezteôket: Feder, Hubricht, Oppermann, Otto stb. Igazánkülönössé pedig az teszi Gesell méltatását, hogy Keynes ritkán volt olyan megértô és nagyvonalú kol-légái, mondjuk Hayek vagy Pigou nézetei iránt, mintamilyen itt egy outsiderrel szemben.

Gesell és Keynes kapcsolata – annak ellenére, hogya keynesi forradalom elôfutárainak kutatása siker-ágazat a hatvanas évek táján a közgazdaságtan-törté-netben – ma sem teljesen tisztázott, a továbbiak iscsupán néhány elemet tesznek hozzá a még mindighiányos kirakójátékhoz.8 Tény, hogy Keynes kiadottlevelezésében nem fordul elô Gesell neve, bár lehet,hogy ez csupán a szerkesztôk döntése, akik egyebekközött kihagyták „a megszámlálhatatlan levelet, ame-lyet Keynes monetáris eretnekektôl kapott”. Volt, akihajlott arra a véleményre, hogy mivel Keynes „Geselltkivéve mindazon francia, német és orosz szerzôket,akiket a General Theory megemlít, másodlagos forrás-ból – Heckscher és Mitchell nyomán – idézi, és nemfoglalkozik velük részletesen”,9 valószínûleg itt is G.D. H. Cole (szerk.) What Everybody Wants To Knowabout Money címû, 1933-ban megjelent könyvét hasz-nálta. Ebben a baloldali, fábiánus közgazdászok cik-keibôl összeállt kötetben H.T. N. Gaitskell, a késôbbipénzügyminiszter és munkáspárti vezér írt egy fejeze-tet „négy monetáris eretnekrôl”, közöttük Douglasôrnagyról és Silvio Gesellrôl. Keynes bizonyíthatóantudott errôl a kiadványról, mert egyik levelében azttanácsolta Roy Harrodnak, hogy fogadja el Cole fel-kérését, és írjon az említett kötetbe.10

Ezzel szemben Gesell követôi már 1923-ban úgyszámoltak be Keynes, „az egyik legismertebb angolközgazdász” egyik írásáról, hogy az a pénz reformját

BUKSZ 2005 153

sürgeti, és közel áll a szabadpénz-mozgalom állás-pontjához. 1924-ben pedig orgánumuk költeménytjelentetett meg Keynes új könyve, A Tract on Mone-tary Reform tiszteletére.11 Keynes könyvtárában meg-volt Gesell könyvének 1929-es, Németországbanmegjelent angol nyelvû kiadása. (Elvben akár koráb-ban is kezébe kerülhetett volna a szabadpénz aposto-lának valamelyik mûve, hiszen Gesell elsô angol for-dítása 1920-ban napvilágot látott a texasi San Anto-nióban, Keynes pedig azt írta az idézett fejezetben:„Tisztelôi a háborút követô években valósággal bom-báztak engem könyvei példányaival […] a mozgalomirodalmát a texasbeli San Antonióból küldik szét.” (I.m. 378. old.)

Keynes azonban nemcsak a hívektôl szerezhetetttudomást már az 1920-as években Gesell mûködé-sérôl. Sajátos módon ebben az összefüggésben több-nyire elkerülte az irodalom figyelmét a Treatise onMoney 31. fejezete, amely szintén foglalkozik „azeretnekek és holdkórosok12 seregével, akiknek számaés lelkesedése egyaránt rendkívüli”.13 A pénzügyi re-formról szóló értekezése és az aranystandard vissza-állításának ellenzése nyomán az eretnekek Keynes-ben „rokonszenvezô lélekre” véltek találni, s meg isindult hozzá a világ minden sarkából a könyvek,pamfletek, cikkek és levelek áradata, amelyek lénye-gében ugyanazt az érvelést fejtették ki. Keynes átte-kintése nem említ neveket, csupán egyetlen forrásrahivatkozik: „A pénzzel foglalkozó kortárs német nyel-vû holdkóros szerzôk áttekintése megtalálható Ha-ber: Untersuchungen über Irrtümer moderner Geldver-besserer (1926)”14 címû munkájában (az én kiemelé-sem – M. A.). Haber az elsô helyen tárgyalta Gesellnézeteit, s bár Keynes saját bevallása szerint „néme-tül igazából csak azt értette meg, amit már tudott”,15

a két szöveg összevetése azt mutatja, hogy a Treatiseszerzôje nemcsak idézte Haber disszertációját, ha-nem bele is nézett, Haber pedig figyelemmel kísérteKeynes írásait és a Handwörterbuch der Staatswissen-schaften „Geldreformer” szócikkében, amely egy év-vel disszertációja után jelent meg, ismertette a Tractgondolatmenetét. Keynes szerint a monetáris eretnek„becsületes gondolkodó, aki mer ragaszkodni követ-keztetéseihez, akkor is, ha azok meglepôek, mindad-dig, amíg a hozzá vezetô gondolatmenetet saját logi-kája nem cáfolja”. Szinte minden monetáris eretnekazt kívánja elérni, hogy a hitelteremtés elegendô le-gyen a mûködô tôke és a munka teljes foglalkoztatá-sához, amit szerintük csak a bankárok akadályoznakmeg azért, hogy a hitelkínálat szûkítése révén profit-ra tegyenek szert. A monetáris reform azt jelenti,hogy a hitelteremtésnek a mûködô tôke valódi szük-ségleteihez kell alkalmazkodnia, s ha ezt teszi, nincsinflációs veszély, s az adminisztratív költségeken kívüla hitelnek nem lesz költsége sem. „Nem múlik el hét,de talán nap vagy óra sem anélkül, hogy az emberi-ség valamelyik jóakarója ne látná meg a fényt – itt vanUtópia kulcsa.” Noha a bankárok hagyományos vála-sza erre az, hogy a hitelteremtés mértéke a banki tar-

talékok függvénye, ez a válasz egyáltalán nem meg-gyôzô (singularly unconvincing), és az eretnek blöff-nek is tartja. A két oldalt összebékítendô, Keynes aTreatise alapegyenleteire hivatkozik, mondván, hogyaz egyensúlyt lehetôvé tevô hitelteremtés számos kö-rülménytôl függô, bonyolult kérdés, de megválaszol-ható; ismérve pedig a kibocsátás árszínvonalának sta-bilitása vagy instabilitása. Mivel az eretnek reforme-rek nem veszik figyelembe, hogy a pótlólagos beruhá-zás többlet-vásárlóerôt hoz létre anélkül, hogy egy-idejûleg többletfogyasztási jószág is rendelkezésre áll-na, „tévedésük abban áll, hogy nem engedik meg aprofit-infláció lehetôségét”.

Haber a pénzjobbítókat két csoportra osztja: azegyikbe tartoznak azok, akik – mint Fisher, Keynesstb. – a pénz vásárlóerejét akarják stabilizálni, és aválságokat, konjunktúraingadozásokat kiküszöbölni;a másik pedig alapvetôen társadalmi célokat követ,mint amilyen például „a társadalmi termék másfajtaelosztása, a teljes munkahozadékhoz való jog érvé-nyesítése, a munka nélkül szerzett jövedelmek meg-szüntetése”. Haber (aki bár fenntartásokkal, az orto-dox mennyiségi elmélet híve) kevesebb megértéstmutat a reformerek iránt – tekintve, hogy azok a pénzreformját csupán eszköznek tekintik a cél eléréséhez,ezért nem tanulmányozzák kellô elmélyedéssel a gaz-dasági összefüggéseket, és „részben egészen egyszerûlogikai hibákból, részben viszont az összefüggésekvégtelenül összekuszált elképzelésébôl olyan követel-

154 BUKSZ 2005

11 ■ Lásd: G. Fodor: From the Manchester Guardian Recon-struction Supplements to A Tract on Monetary Reform: the earlydevelopment of Keynes’s thought. Contributions to PoliticalEconomy (1990), 83–97. old. 12 ■ A crank Erdôs Péter fordításában: „ficamodott agyú em-ber” (378. old.).13 ■ John Maynard Keynes: A Treatise on Money. Macmillan,London, 1930. II. köt. 216. old.14 ■ Uo. lábjegyzet.15 ■ I. m. I. köt. 199. old.16 ■ Franz Haber: Geldreformer. Lásd L. Elster, A. Weber, F. Wieser (Hrsg.): Handwörterbuch der Staatswissenschaften.Fischer, Jena, 1927. IV. köt. 762–763. old.17 ■ Adolph Löwe: Wie ist Konjunkturtheorie überhaupt mög-lich? Weltwirtschaftliches Archiv 24 (1926), 165–197. old.18 ■ Haber: i. m. 767. old.19 ■ Franz Haber: Untersuchungen über Irrtümer modernerGeldverbesserer. Fischer. Jena, 1926, 56. old.20 ■ „A Buenos Aires tartomány által 1869-ben kiadott papír-pénz” volt Gesell tudomása szerint az elsô, amelynek felirata „apénz-levelet önmagában (tehát a cetlit, a négyszögletes papír-darabkát) pénzzé nyilvánította, és amelyen a birtokosnak sem-milyen beváltást nem ígértek”. Noha nem tudta kideríteni, hogya bankjegy felirata „helyes felismerés következménye, vagy egy-szerûen zavarodottságból ered”, a továbbiakban nem foglalko-zott argentínai élményeivel.21 ■ Lásd errôl: Michael Bordo, Bordo Eichengreen: Is OurCurrent Economic Environment Unusually Crisis Prone? Re-serve Bank of Australia Annual Conference Volume 1999–03.;H. S. Ferns: The Baring Crisis Revisited. Journal of Latin Ame-rican Studies 24 (1992), 2. szám, 241–273. old.; A. G. Ford: Ar-gentina and the Baring Crisis of 1890. Oxford Economic Papers8 (1956), 2. szám, 127–150. old.; Carlos Marichal: A Century ofDebt Crises in Latin America: from Independence to the GreatDepression. Princeton University Press, Princeton, 1989.22 ■ W. H. Bishop: The Argentine Crisis. Economic Journal 1(1891), 3. szám, 535. old.23 ■ Marichal: i. m. 140. old.

ményeket írnak elô a pénz átalakításához, amelyekönmagukban nézve egyáltalán nem értelmezhe-tôk”.16 Az árszínvonal stabilizálását illetôen viszontazért szkeptikus – a korabeli német ciklusirodalommás képviselôihez, így Adolph Löwéhez hasonlato-san17 –, mert úgy véli, hogy „a konjunktúra nem apénz, hanem a tôke jelensége […] szervesen követke-zik a gazdaság folyamatából […] a cseregazdaságmozgatóerôinek tipikus tünete”. A kereslet és a kíná-lat alkalmazkodása a konjunktúra során az árak inga-dozásán keresztül valósul meg, beleértve a termelésieszközök és a fogyasztási cikkek közötti aránytalansá-gokat is. A konjunktúraingadozás mérséklését célullehet tûzni, de a pénzpolitika eszközével megakadá-lyozni annyit jelentene, mint láncra verni a gazdasághajtóerôit. „A tôkés gazdaságban immanens dinami-kus erôk uralkodnak, és ezért nem stabil az árszínvo-nal.”18 Gesell pénzfelfogását Haber marxista érvekkelis támadja: szerinte Gesell nézôpontja az egyéni ke-reskedôé, aki a gazdasági körforgást az áruk kereske-delmére egyszerûsíti le, s ezért a pénzt a piac uralko-dójának tartja, holott az csupán egy mozgató esz-köz.19 Ami pedig a pénz forgási sebességének növeke-désétôl várt termelésnövekedést illeti, Haber szerintazért kétséges, mert ezt csupán a termelékenység nö-vekedése biztosíthatja, különben csak az árak nônek(vagyis a mennyiségi pénzelmélet alapegyenleténekmegfelelôen Haber is feltételezi az erôforrások teljesfoglalkoztatását).

AZ ARGENTIN VÁLSÁG

Bár Gesell korai írásait nem ismerem, a TGR pedigcsak egyetlen helyen utal az argentin tapasztalatokra(159. old.),20 mégis hasznos néhány mondatbanösszefoglalni a „boldog békeidôk” elfelejtett válságai-nak néhány jellemzôjét. Az 1890-es argentin pénz-ügyi krach – Gesell elsô röpiratának kiindulópontja –a feltörekvô piacok egyik elsô jellegzetes válságakéntszerepel a modern szakirodalomban. A XIX. századilatin-amerikai krízisek harmadik hullámát az elsôsor-ban brit kölcsöntôke masszív beáramlása elôzte meg,amely Argentína és Uruguay belsô fejlôdését (vasút-építés, városi ivóvízellátás és csatornázás, termôföl-dek feljavítása stb.) finanszírozta. 1885 és 1890 kö-zött a külföldi tôkeberuházás összege Argentínában150 millió fontról 400 millióra nôtt. A kölcsönök zö-mét a kormány és a vállalatok fix kamat mellett vet-ték föl, gyakran biztosíték nélkül, és a törlesztésaranyban történt, a mezôgazdaság jelzálogkölcsöneitviszont lehetett papírpesóban is törleszteni. Az ingat-lanárak az égbe szöktek, amikor a helyi és a tartomá-nyi bankok a törvény szabta határon túl is bocsátot-tak ki bankjegyeket. A gyorsan növekvô kölcsönökadósságszolgálatának teljesítésével az argentin exportcsak addig tarthatott lépést, amíg a tôkebeáramlás fo-lyamatos volt, vagyis az új hitelekbôl fedezni lehetetta régiek törlesztését, mivel a kormányzat bevételeitermészetesen nem aranyban vagy fontban folytak

be. Amikor ez megváltozott, az export egyedül nemnyújtott fedezetet a szükséges importra és az adós-ságszolgálatra, amit csak súlyosbított részint az ar-gentin export világpiaci áresése, részint az ingatlan-buborék kipukkanása, a földárak 50 százalékos csök-kenése. Ez pénzügyi krachot eredményezett, a Bancade la Nacion felfüggesztette az argentin államkötvé-nyek törlesztését, a kormány megbukott. A portfólió-jának háromnegyedét Argentínában és Uruguaybanbefektetô patinás londoni Baring bankház a csôd szé-lére került, s csak a Bank of England és Lord Roth-schild által szervezett mentôakciónak köszönhetôenélte túl a válságot (még száz évig, mígnem egy hong-kongi brókernak, Nick Leesonnak sikerül végérvé-nyesen csôdbe vinnie 1996-ban). Az argentin pesoértéke a font sterlinggel szemben két év alatt egyhar-madára esett, és a megnövekedett kölcsönkockázatnegatív hatásai még az ausztrál és az új-zélandi piac-ra is „begyûrûztek”, mert a bankválságok az arany-standard rendszerben (is) gyorsan tovaterjedtek.21

1880-ban argentin monetáris politikáról nehéz voltbeszélni. Nem létezett egységes nemzeti valuta, a ko-rábban nemzeti és helyi bankok által kibocsátott ésleértékelôdött különbözô bankjegyek együtt forogtakmindenféle külföldi érmével. A nemzeti vagy tarto-mányi kormányok felhatalmazása alapján egymástkövetôen kibocsátott papírpénzek és az arannyalszembeni leértékelôdésük zûrzavara már akkor ishosszú múltra tekinthetett vissza. Ennek kívánt1881-ben a kormány véget vetni, amikor új arany-,ezüst- és papírpénz kibocsátásra került sor, biztosítvaa papírpénz névértékben aranyra válthatóságát, vagy-is bevezették az aranystandardot, ami 1883 végéremeg is valósult. A siker azonban rövid életûnek bizo-nyult, valódi központi bank nélkül a bankrendszer to-vábbra is csökevényes maradt, az arany ázsiója emel-kedni kezdett, és fel kellett függeszteni a peso névér-téken történô beváltását. Az egykorú beszámoló abanktörvényt hibáztatta: „a legnagyobb monetáriszavar elôtt a szabad banki tevékenységrôl szóló tör-vény nyitotta meg az utat […], amely az 1886-ban 10százalékos aranyázsiót 100 százalék fölé vitte.”22 Ehosszúra nyúlt gazdaságtörténeti áttekintést konklú-zió helyett egy – a magyar olvasónak ismerôsen hang-zó – anekdotával zárom: egy korabeli beszámoló sze-rint Máximo Paz, aki 1886 és 1890 között volt Bue-nos Aires tartomány kormányzója, naponta magáhozkérette a tartományi bank igazgatóját, és átadta nekiazon személyek listáját, akiket a következô naponpénzügyi szívességben kellett részesíteni.23

A PÉNZ MINT „A NÉPGAZDASÁG FUTBALL-LABDÁJA”

Az argentin válságból Gesell már 1891-ben azt a ta-nulságot vonta le, hogy „a pénz jelenlegi formájamellett a legkisebb riadalom is elég, hogy a pénz ki-vonuljon a forgalomból. Következésképp az áruk cse-réje bármely pillanatban megakadhat; az állam által

MADARÁSZ – GESELL 155

szervezett forgalom legfontosabb eszköze bármelypillanatban megtagadhatja, hogy szolgálatban ma-radjon.” Ezért a pénzt államosítani kellene, és a vas-utak mintájára mûködtetni, vagyis a pénz tegye le-hetôvé az áruk cseréjét, használói pedig fizessék megezt a szolgáltatást.Technikailag ezt elôször a „rozsdá-sodó bankjegyek” segítségével kívánta elérni: a sza-badpénz értéke ugyanúgy csökkenne az idô múltával,mint a közönséges áruké, azzal a különbséggel, hogya bankjegy értékcsökkenését a kibocsátáskor rányom-tatott táblázat mutatná. A pénzforgás meggyorsításaazonban csak az elsô lépcsô a kamat megszüntetésé-hez, ami maga is csak eszköz a szabad társadalommegteremtéséhez.

Gesell az argentínai tapasztalatok nyomán szocia-lista, de a marxista változattól jócskán eltérô követ-keztetésekre jutott: az emberi munka kizsákmányolá-sát nem a termelôeszközök magántulajdonára vezet-te vissza, hanem a pénzrendszer szerkezetében rejlôhibákra. Szerinte Marx, aki „a tôkét – jó parasztmódjára – dologi jószágnak tekinti” tévúton járt,Proudhon ellenben piaci viszonynak fogta fel, s ígyfelfedezte „a tôke valódi természetét”, továbbá azt is,hogy a pénz „olyan ôrszem, aki a piac bejáratánál állazzal a paranccsal, hogy senkit se engedjen keresz-tül”. A „cserebank”, Proudhon megoldása az áruk ésa pénz egyenjogúsítására azonban kudarcot vallott.Gesell szerint azért, mert „figyelmen kívül hagyta,hogy a pénz nemcsak csereeszköz, hanem a megtaka-rítás eszköze is”, és a takarékoskodók soha, semmi-lyen körülmények között nem fogják a fogyasztási ja-vakat a pénzzel azonos értékûnek tekinteni. Gesell ja-vaslata ellentétes logikát követett: a pénzt kell lefo-kozni, hogy „az árukhoz hasonlóan rozsdásodjék, ro-moljon, rothadjon, rágják szét, betegedjen meg, szök-jön el, és ha elpusztult, akkor tulajdonosa fizesse megmég a sintér bérét is”. „Akárcsak az antik filozófus,Arisztotelész, Gesell is felismerte a pénz ellentmon-dásos kettôs szerepét, hiszen mint csereeszköz egy-részt a piacot szolgálja, egyidejûleg azonban uralko-dik is felette mint a hatalom eszköze” – írja tanulmá-nyában Werner Onken, Gesell 18 kötetbe gyûjtöttmûveinek kiadója.24 Valóban, Gesell lényegesenmesszebbre ment, mint a „monetáris eretnekség”többi egykorú képviselôje: nem elégedett meg azzal,hogy a válságok miatt kétségbe vonja a pénzrendszerautomatikus alkalmazkodását biztosító mechanizmusmûködését vagy létezését, hanem meg is akarta fosz-tani a pénzt különleges és természetellenes hatalmá-tól. Noha csak Proudhonra hivatkozott,25 kiinduló-pontja vélhetôleg a boldog békeidôk mûveltségébenmég mozgósítható hagyomány: az Arisztotelésztôlszármazó megkülönböztetés a természetes vagyon-szerzés körébe sorolt csere és a természetellenespénzkeresés között. Az egyik a természettôl van, amásik nem, mivel a pénz megszerzése határtalan va-gyongyûjtés céljából „a pénzt nem arra használja,amire az eredetileg rendeltetett. Az a cserekereskedéscéljaira keletkezett, s lám, az uzsora mégis ôt magát

szaporítja. Innen ered az uzsora görög neve is, amiazt jelenti hogy »magzat«, a megszületett kicsinyekrendesen hasonlítanak az ôket létrehozó lényekhez,márpedig az uzsora mi egyéb, mint mikor a pénzmegfiadzik.Valóban elmondhatjuk, hogy ez a gazdál-kodási mód valamennyi közt a legtermészetel-lenesebb.” (362–369. old.)26 Nincs itt terünk akárcsak vázlatosan is bemutatni a kamatra vonatkozófelfogások alakulását, csupán arra utalhatunk, hogyGesell, bár autodidakta volt, ismerte történetüket, hi-szen a korabeli közgazdaságtan más fontos pénzel-méleti munkái között nemcsak hivatkozott az osztrákBöhm-Bawerk elôször 1884-ben megjelent Geschich-te und Kritik der Kapitalzins-theorien címû „kitûnômûvére”, hanem ennek nyomán foglalta is össze a ka-matelméleteket. A kapcsolat kétirányú, ám aszim-metrikus volt: Böhm-Bawerk könyve 1914-es kiadá-sában csupán egyetlen, bár majdnem féloldalas kör-mondattal söpörte le a szabadpénz szószólóját, leszö-gezve, hogy nem hajlandó részletesebben foglalkozni„ama naiv kizsákmányolási elmélettel, […] amelymár Hume óta egyszer s mindenkorra jogosan hitelétvesztette”.27 Ez azonban Gesellt nyilvánvalóan nemzavarta abban, hogy a proletariátus létrejöttét és a ki-zsákmányolást „a hagyományos pénz törvényszerûenlétrejövô kísérôjelenségeként” vezesse le. Nem úgy,mint a munka, a javak és szolgáltatások esetében, ahagyományos pénzt birtokosa visszatarthatja a piacikörforgástól anélkül, hogy emiatt kárt szenvedne. Sôta pénz birtokosa nemcsak megszakíthatja kereslet éskínálat, megtakarítás és befektetés körforgását, ha-nem kamat formájában jutalmat tud kikényszerítenimagának, ha visszajuttatja a pénzt a reálgazdaságkörforgásába, vagyis engedi, hogy arra használják,amire való. A pénznek perpetuum mobileként kell mû-ködnie az igazságos és gyarapodó gazdaságban, sanyaga, aranyfedezete ebbôl a szempontból éppolyközömbös, mint ahogy a futballistákat sem érdekli alabdához felhasznált bôr. „Ha a labda megfogható és

156 BUKSZ 2005

24 ■ Werner Onken: The Political Economy of Silvio Gesell.American Journal of Economics and Sociology 59 (1998), 4.szám, 610–611. old.25 ■ Proudhon és Gesell kapcsolatáról lásd G. G. Preparata, J.E. Elliot: Free Economics. International Journal of Social Econo-mics 31 (2004), 10. szám, 923–954. old. 26 ■ Arisztotelész: Politika. Ford. Szabó Miklós. Gondolat, Bp.,1969. 1258b, 100. old. 27 ■ Eugen von Böhm-Bawerk: Geschichte und Kritik derKapitalzins-theorien. Gustav Fischer, Jena, 19213. 463. old.28 ■ Ludwig von Mises: The Theory of Money and Credit. YaleUniversity Press, New Haven, 1953. 61. old. Lásd még H-J.Stadermann: Die Geldtheorie an der Schwelle zum 20. Jahr-hundert, aki szerint Németországban a XIX. század végén a sta-tikus és a dinamikus pénzelmélet formájában visszatért azArisztotelésztôl kiinduló két pénzelméleti hagyomány: a nemes-fém nélkülözhetetlenségét valló metallista, és a pénz törvény ál-tal biztosított képviseleti értékét hirdetô nominalista álláspont.Lásd: J. Bachhaus, N. J. Stadermann (hg.): Georg SimmelsPhilosophie des Geldes. Metropolis, Marburg, 2000.29 ■ Onken: uo.30 ■ Keynes Általános elméletének magyar fordításában a 382.oldalon „havi egy ezrelékrôl és évi 5,4%-os inflációról” lehet ol-vasni, ami nyilvánvaló képtelenség. Az angol eredetiben heti egyezrelék és évi 5,2% szerepel.

látható, kezdôdhet a mérkôzés. És többrôl a pénzesetében sincs szó.Van pénzünk vagy nincs; az állan-dó, szüntelen harc a megszerzéséért folyik […], akiszereti a rövid fogalmi meghatározásokat, talán örö-mét leli abban, ha azt mondom: A pénz a népgazda-ság futball-labdája.” (161. old.) Gesell érvelésénekegyik meghatározó vonulata mai olvasatban redun-dánsnak tûnhet; de a XIX. század végén még egyál-talán nem elcsépelt igazságot bizonygatott, aki azt ál-lította, hogy a csereeszköz-funkció nem áll semmifé-le vonatkozásban a pénz anyagi mibenlétével. Mises1912-ben jelen idôben beszélt az érték ama naiv észavaros elképzelésérôl, amely a nemesfémekben vala-mi „belsôleg” értékest lát, a papír anyagú hitelpénz-ben viszont szükségképpen visszásságot.28

Már a körforgás megszakításának a lehetôsége iselég ahhoz, hogy a társadalmi szervezet gazdaságianyagcseréje csak akkor mûködjék, ha a pénzt elôszöris kamattal csalogatják elô. A tôke hozadéka fonto-sabb az átfogóbb gazdasági szempontoknál, a terme-lést nem az emberek valódi szükségletei, hanem apénz kamatozása szabja meg. A pozitív kamatlábmegzavarja nyereségnek és veszteségnek a piacok de-centralizált önszabályozása szempontjából alapvetôfontosságú egyensúlyát. Gesell szerint ez betegségetvált ki a társadalom szervezetében: a nem semleges,kamatozó pénz a jövedelmeket igazságtalanul, a ter-melékenységi különbségektôl függetlenül osztja el,ami a pénz és a javak koncentrációjába és így a mo-nopolista struktúrák uralmába torkollik. Mivel birto-kosai dönthetik el, hogy a pénz mozogjon-e vagy áll-jon, ezért az nem tud csak úgy „magától” áramlani atársadalom szervezetében, mint a vér az emberi test-ben. A társadalom ezért képtelen ellenôrizni a pénzkörforgását és kínálatának helyes adagolását; elkerül-hetetlenné válik az árszint deflációs és inflációs inga-dozása. A konjunktúra hullámzása során gazdaságistagnálás és munkanélküliség lép fel, ha – a csökkenôkamatláb miatt – a majdani kifizetôdôbb befektetésekreményében jelentôsebb pénzösszegeket vonnak ki apiacról.29

ROBINSON ÉS AZ ÔSKAMAT

Gesell pénzelmélete meg kívánja szabadítani a pénzta kamattól, hogy biztosíthassa fogyasztás, termelés éshitel dinamikáját, a forgalom felgyorsítását. A pénzel-mélet kemény magja a kamat magyarázata, ami pénz-kamat és reálkamat megkülönböztetésén nyugszik. Eza gondolat az iskolázott olvasót Knut Wicksellre, amennyiségi pénzelmélet aranykorának (1871–1920)legkiemelkedôbb teoretikusára emlékeztetheti. Amitalán nem véletlen, hisz Gesell idézi a svéd közgazdászkét legfontosabb könyvét, még ha annak okfejtésévelszemben az ô elméletében a szabadpénz megalapozá-sában a pénzkamat a meghatározó is, a reálkamatettôl függ. A pénzkamat három részbôl tevôdik össze:a kölcsön kockázati prémiumából, a várt inflációhozkapcsolódó prémiumból és mindenekfölött a pénz

mint likvid jószág birtoklásának elônyéért fizetett pré-miumból. Az elsô kettônek Gesell szerint semmi közea kamathoz, csupán a harmadiknak: ez az „ôskamat”,amely nem áru és pénz cseréjébôl vagy kölcsönügy-letbôl származik, hanem a pénz már ismert hatalmá-ból, abból, hogy birtoklása nem jár költséggel, és bár-mit meg tud szerezni. „A legrövidebb út […] a ter-melô és a fogyasztó között s ezért a legtakarékosabbis, a pénz. […] De ezt a legolcsóbb és legrövidebb utata pénztulajdonos elzárhatja, és csak akkor szabadítjaföl, ha megfizetik azt az elônyt, amelyet a készpénzmint egyenes út a görbe utakkal szemben nyújt […]Az ôskamat tehát levonás […] [vele] nem fizetünkmeg semmi egyebet, mint a tôkések tevékenységét,ami abból áll, hogy a kereskedelem útjába köveketgördítenek.” (336–337. old.)

Mi az útja a pénz hatalomfosztásának? A kamatlábcsökkentése vagy az uzsora középkori tilalmánakfelelevenítése nem ígér megoldást, hiszen attól a pénzhatalma nem szûnik meg, csupán a kincsképzés for-mái változnak. A kívánt célt, a társadalom átalakítá-sát a pénz „amortizációjának” bevezetésével lehetcsak elérni, s ez magával hozza a kamat megszûnését,a gazdasági válságok és a munkanélküliség felszámo-lását, az általános áringadozások eltûnését, a tôzsdeés a spekuláció kikapcsolását, a háborúk gazdaságiokainak megszûntét, miközben a szabad verseny ésaz önérdek továbbra is meghatározó mozgatója a gaz-daságnak. S természetesen ezzel beköszönt a bôségkora: „A szabadpénz legszebb, felforgató tevékenysé-ge azonban az lesz, hogy a munkanélküliség felszá-molása révén, a tárgyi vagyonnak (a reáltôkének) akamathozamtól függetlenné vált elôállítása révén akamat hamarosan belefullad a tôke bôségébe. Ezáltala fejedelmek, járadékosok és nincstelenek jelenlegiméltatlan népkeveréke a földbe lesz döngölve, és he-lyet csinál a szabad és önálló polgárok büszke nemé-nek…” (263. old.) A dolog mûködését Robinson pél-dája szemlélteti, aki felhalmozott készleteit kamatnélküli kölcsönként bocsátja a szigetére vetôdött újhajótörött rendelkezésére, aki ezeket a javakat, me-lyek máskülönben a tárolás során értéküket veszte-nék, az általa létrehozott új termékek formájában fi-zeti vissza, s így mindketten jól járnak. A modernpénzgazdaságban ez úgy fog történni, hogy létrehoz-nak egy Birodalmi Pénzhivatalt, amely szabályozza apénzmennyiséget, és – ameddig a rendszer nem válikvilágszerte elfogadottá – választ, hogy a belföldi ár-színvonalat vagy az átváltási árfolyamot tartsa-e sta-bilan. A kibocsátott szabadpénz minden címlete he-tenként elveszti értékének egy ezrelékét, tulajdonosá-nak költségére, aki vagy rendszeresen kiegészíti vásár-lóerejét a szükséges felülbélyegzés megvásárlásával,vagy – ami sokkal valószínûbb – igyekszik minél ha-marabb megszabadulni az évente 5,2 százalékkal inf-lálódó bankjegytôl.30 A meghirdetett és állandó mo-netáris feltételrendszer viszonyai között a tranzakciókfelgyorsulnak, „mindenki azonnal készpénzzel fizet,törleszti adósságát, és az esetleg még megmaradó

MADARÁSZ – GESELL 157

pénztöbbletet ugyanazzal a sietséggel takarékpénz-tárba viszi”. Mivel a takarékpénztárak az eredeti be-tét összegével tartoznak a betéteseknek, maguk is ab-ban érdekeltek, hogy kihelyezéseikre minél gyorsab-ban vevôt találjanak, „ha szükséges, akár a kamatlábleszállításával” (252. old.). A levonás nélküli munka-hozadék Gesell várakozása szerint a lakosság szélesrétegei számára tenné lehetôvé, hogy feladja alkalma-zotti viszonyát, és magán- vagy szövetkezeti vállalko-zási formában önállósuljon.

A FÖLD ÉS A NÔK FELSZABADÍTÁSA

A szabadgazdaság rendszerét Gesell több pillérre kí-vánta alapozni. A pénz reformja mellett a földreform-ra, amellyel kapcsolatos elgondolását Henry Georgeés németországi követôi (Michael Flürscheim, AdolfDamaschke) elképzeléseire támaszkodva fejtette ki.Damaschkéval ellentétben, aki a földmagántulajdontmegtartva csupán annak értéknövekedését akartamegadóztatni, Gesell inkább Flürscheimmel értettegyet, aki a földet kártérítés ellenében államosítani kí-vánta, hogy aztán szabad árverésen a legtöbbet kíná-lónak adja haszonbérbe. Amíg a föld magántulajdon-ban lévô kereskedelmi áru, és spekuláció tárgya, addignem alakulhat ki harmonikus viszony az emberek és aFöld között. A Föld az egész emberiségé, a szabadföldminden ember egyenlô jogát jelenti, ezért az államoknem támaszthatnak igényt egyetlen földdarabra sem,a határok csupán közigazgatási értelemben maradnakfenn, minden vámhatár eltûnik, a világkereskedelemés a költözés szabadsága teljessé válik. Noha a földre-form ezért nélkülözhetetlen elôfeltétele a békének –hangoztatta Gesell az elsô világháború idején tartottelôadásában –, a szociális kérdés megoldására egyma-gában nem elegendô, a pénzreformot nem helyettesít-heti. A bérleti díjat Gesell eleinte Henry George fizi-okrata ihletésû javaslatát követve az egyetlen adó for-rásaként kezelte, késôbb azonban a „nôkérdés” meg-oldását várta tôle, egyfajta anyasági díjként kívánta al-kalmazni. Egyfelôl a földjáradék szétosztásával, más-felôl a tôkekamattól való megszabadulással „mindenasszony abba a helyzetbe kerülne, hogy vidéken nevel-je fel gyermekeit anélkül, hogy föltétlenül rá lenneutalva a férj pénzbeli hozzájárulására. Gazdaságimegfontolások többé nem tennék tönkre az asszonyo-kat. Minden nemi kérdésben hajlamaik, kívánságaikés ösztöneik szerint dönthetnének. A párválasztásnála szellemi, a testi, az örökletes adottságokat részesít-hetnék elônyben a pénzeszsák helyett. Így jutnának azasszonyok ismét választási joghoz, mégpedig nem ajellegtelen politikai választási joghoz, hanem a nagyfajtanemesítési választójoghoz.” (114. old.)31 A befe-jezô mondat szókincse gyanúsan ismerôs, s ha innenfejtjük vissza a diskurzust, egyre kétesebb megvilágí-tásba kerülhet Silvio Gesell: nem a náci ideológiaegyik elôfutárával van-e dolgunk? Hiszen mirôl isszólt ez az egész: termelô és pénztôke szembeállítása(vö. raffendes és schaffendes Kapital), a kamatrabszol-

gaság felszámolása, szociáldarwinizmus és fajnemesí-tés, a nô mint anya… folytassuk? Nos, ez a kérdés mais vitákat kelt, de mielôtt ezeket ismertetnénk, rövi-den áttekintjük a Gesell eszméi köré szervezôdômozgalmak pályafutását.

SIKER VAGY MÍTOSZ: SZABADPÉNZ A GYAKORLATBAN

Gesell elsô munkatársa és követôje, Georg Blumen-thal a pénz és a föld reformját összekapcsolta a „ter-mészetes rend” fiziokrata koncepciójával, amit az1909-ben megalapított egyesület névválasztásával iskifejezésre juttatott (Physiokratische Vereinigung).Amikor az egyesület lapja (Der Physiokrat) az elsô vi-lágháború alatt áldozatul esett a német cenzúrának,Gesell visszaköltözött Svájcba, ahol az ottani földre-formerek, reformpedagógusok és életreformerek kö-rében talált újabb támogatókra, s velük alapítottameg a Svájci Szabadföld-Szabadpénz Szövetséget(Schweizer Freiland-Freigeld-Bund). A müncheni ta-nácsköztársasági epizód után Gesellt a svájci hatósá-gok nemkívánatos személynek tekintették, ezért is-mét Németországban telepedett le, Berlin környékénegy vegetáriánus szövetkezeti közösségben élt 1930-ban bekövetkezett haláláig.

158 BUKSZ 2005

31 ■ A Der Aufstieg des Abendlandes (A Nyugat felemelkedé-se) címû elôadásában Gesell reményét fejezte ki, hogy a kapita-lizmustól testileg, lelkileg és szellemileg megbetegített emberi-ség egy kiváltságoktól és monopóliumoktól mentes, természe-tes piaci rendszerben fokozatosan visszanyeri egészségét, és akultúra új virágkorába lép.32 ■ A kísérlet korabeli leírását lásd Alex von Muralt: Der Wörg-ler Versuch mit Schwundgeld. Eredetileg a Ständisches Lebenc. folyóirat 1933-as évfolyamában jelent meg, újra kiadva: KlausSchmitt: Silvio Gesell – „Marx” der Anarchisten? Karin KramerVerlag, Berlin, 1989. 275–288. old. Muralt végkövetkeztetése: akísérlet bizonyította, hogy „az ilyesfajta pénzteremtés egy kis körszámára rendkívüli körülmények között említésre méltó elônyök-kel jár” (288. old.). Ezzel szemben Bierl azt hangsúlyozza, hogya helyhatóság többletbevétele részben a fedezetként szolgálópénz 6 százalékos kamatából adódott, a munkajegyet terhelôátváltási költség és értékcsökkenés pedig álcázott egységes jö-vedelemadó. Peter Bierl: Schwundgeld, Menschenzucht undAntisemitismus. 8–9. old. (http://www.rote-ruhr-uni-com/tex-te/bierl_tauschringe.pdf). Fenntartásai vannak a természetesgazdasági rend mozgalmai történetét feldolgozó GünterBartschnak is, aki szerint a szabadpénz-kísérletbôl származóközségi bevétel kétezer schilling volt, miközben Wörgl ugyanab-ban az évben rendkívüli hitelként és munkanélküli támogatás-ként 12 ezer schillinget kapott a tiroli tartományi kormányzattól.„A betiltás alapvetôen hozzájárult ahhoz, hogy a csupán félig si-került kísérlet mítosszá váljon.” G. Bartsch: Die NWO-Bewe-gung Silvio Gesells. Gauke, Lütjenburg, 1994. 87. old.33 ■ Keynes: i. m. 382. old.34 ■ Jérome Blanc: Free Money for Social Progress. AmericanJournal of Economics and Sociology 57 (1998), 4. szám,469–483. old. 35 ■ Keynes: „Ha tehát a bankjegyeket a bélyegek rendszeré-vel megfosztanánk a likviditás-prémiumuktól, a helyettesítôkegész sora lépne a helyükre: bankpénz, látra szóló tartozások,külföldi valuta, ékszer, illetve általában a nemesfémek és így to-vább.” I. m., uo.36 ■ Bierl: i. m.37 ■ Elmar Altvater: Eine andere Welt mit welchem Geld? In:Wissenschaftlicher Beirat von ATTAC-Deutschland (hg.):Globalisierungskritik und Antisemitismus. Frankfurt, 2004.24–34. old.

Németországban a világháborús vereséget követômonetáris összeomlás, az addig példa nélküli hi-perinflációs robbanás természetszerûleg megnövelteaz érdeklôdést a „pénzjobbítók” iránt. Gesell ekkoremelkedett ki közülük, ekkor vált „egy világszerte sokezer tanítványt számláló kultusz prófétájává”(Keynes). Egyes források szerint a húszas évek köze-pén már 15 ezer követôje volt. A heterodox vagy ki-fejezetten utópikus monetáris elméletek és receptekvonzerejét csak fokozta, hogy a monetáris viszonyoksehogy sem jutottak nyugvópontra, a vesztes orszá-gok inflációs összeomlásait az aranystandardhoz valóvisszatérés súlyos nehézségei követték a gyôztes or-szágok némelyikében is, majd a New York-i tôzsde-krach 1929 októberében s a kapitalizmus mûködôké-pességét sokak szemében megkérdôjelezô 1929–33-as nagy válság betetôzte a hagyományos pénzrend-szer haláltáncát. Gesell számos írásában javasolt aweimari köztársaság egymást gyors ütemben váltókormányainak alternatív megoldásokat a márka sta-bilizálására, a jóvátételi terhek alatt megroppanó né-met gazdaság konszolidálására. 1929-ben egyik ba-rátja és követôje megalapította a Wära (a Ware = árués a Währung = valuta szavakból) cseretársaságot,amely saját lebélyegzett pénzt bocsátott ki és fogadottel (wära) a birodalmi márka helyettesítôjeként. Apénz kezdetben sikeresnek bizonyult, 1931-ben mártöbb mint ezer bolt csatlakozott a társasághoz, és hir-dette kirakatában, hogy elfogadja a wärát, 1930ôszén pedig egy bajorországi faluban (Schwanenkir-chen) wära-hitel segítségével megnyitottak egy ko-rábban bezárt bányát. A birodalmi kormány hiábapróbálta bírósági úton betiltatni, ezért végül 1931-ben a Brüning-kormány rendkívüli felhatalmazásávalélve a pénzügyminiszter tiltotta meg a birodalmijegybank kiváltságát sértô tevékenységet.

A leghíresebb kísérletre egy tiroli kisvárosban,Wörglben került sor. 1932-ben a város pénzügyihelyzete tragikus volt, nem tudta törleszteni adóssá-gainak kamatát, a helyi üzemek bezártak, a vasút le-épített, a város és környéke 4000 lakójának nagytöbbsége nem talált munkát. Ebben a helyzetben ha-tározta el a szociáldemokrata polgármester, MichaelUnterguggenberger a lebélyegzett pénz bevezetését1932 júliusában. A városháza „munkajegyeket” bo-csátott ki 12 ezer schilling értékben (fedezetül a tar-tományi kormány rendkívüli kölcsöne szolgált), ame-lyek havonta névértékük egy százalékát vesztették el(vagyis az éves infláció 12 százalékos volt), a közal-kalmazottak bérének egy részét ilyen munkajegyek-ben fizették, de az adókat is be lehetett velük fizetni.A munkajegy a helyi takarékpénztárban (Raiffeisen-kasse) 1 : 1 arányban volt átváltható közönségesschillingre, 2 százalékos kezelési költség mellett. A kí-sérlet sikeresnek bizonyult, a pénzforgás felgyorsult, aberuházásokkal (csatornázás, síugrósánc építése stb.)a munkaalkalmak száma is növekedésnek indult, és avároska felkeltette az újfajta pénzt látni akaró turisták(közülük a leghíresebb Edouard Daladier volt) figyel-

mét, akik részben emlékként gyûjtötték a munkaje-gyet, vagyis eredeti céljával ellentétben, kivonták aforgalomból. Számos más település is érdeklôdnikezdett a wörgli példa iránt, de az osztrák jegybankhamarosan beavatkozott, és megtiltotta a helyi pénzkibocsátását.32 Noha a szabadpénz bevezetésének si-kertörténeteit cum grano salis kell olvasni – a leírásoktöbbnyire Gesell híveitôl származnak –, érthetôbbéteszik Keynes óvatosan optimista értékelését: „A ja-vaslat mögött rejlô gondolat egészséges. Valószínûleglehetne módot találni szerény méretû gyakorlati meg-valósítására.”33 Irving Fisher, akinek egy munkatársaa helyszínre is ellátogatott, meg akarta nyerni a gon-dolatnak az 1932-es amerikai választás demokrata el-nökjelöltjét, Franklin D. Rooseveltet, de nem aratottsikert. A kongresszusban is benyújtottak egy javasla-tot, amely meghatározott idôre felhatalmazta volna akormányt felbélyegzett pénz kibocsátására, de a ja-vaslat is elbukott. Ennek ellenére az Egyesült Álla-mok több városában és másutt (így például a francia-országi Nizzában vagy a kanadai Albertában) is pró-bálkoztak hasonlókkal, ezek azonban nem éltek né-hány hónapnál tovább, nem lépték túl a helyi kerete-ket, nem váltak a geselli természetes gazdasági rendkiindulópontjává.34 A rendszer mûködôképességénekbizonyításához egyikük sem volt elegendô, hisz ehheza közönségnek az újfajta pénzbe vetett bizalmán túlaz is kellett volna, hogy ne legyen módja az értékétvesztô pénzt más fizetôeszközzel helyettesíteni, amelynemcsak kincsképzôként, de fizetési eszközként is aszabadpénz helyére lép – amint erre már Keynes isrámutatott.35

„KAMATRABSZOLGASÁG” ÉS „STRUKTURÁLISANTISZEMITIZMUS”

Hitler hatalomra kerülése után a különbözô szabad-gazdasági mozgalmakat és csoportokat is betiltották,az egyéni utak pedig szerteágaztak a náci rezsimmelvaló együttmûködéstôl (erre alakult meg a Roland-szövetség) az alkalmazkodáson át a passzív reziszten-ciáig vagy az emigrációig. Ez is szerepet játszott ab-ban, hogy amikor a kilencvenes években Gesell kö-vetôi, a „cseretársaságok” létrehozói és a globalizá-cióellenes mozgalmak, mindenekelôtt az ATTACegymásra találtak, hamarosan elhangzott a marxistavád: Gesell eredendô manchesterizmusa, vagyis aszabad verseny iránti elkötelezettsége és szociáldar-winista meggyôzôdése olyan „abszurd gazdasági el-méletet jelent, amely strukturálisan antiszemita, ésamelynek célja egyfajta fajhigiéné és embertenyész-tés”.36 Hasonló következtetésre jut Elmar Altvater is:„Csupán kis lépés választja el a »pénz hatalmának«konstatálásától a »nemzetközi bankárok zsidó klikkjé-nek« azonosítását és megrágalmazását. Gesell követôiáltalában óvakodtak megtenni ezt a lépést, de sok fa-siszta, aki Gesell követôivel azonos elméleti alaponállt, nagyon szívesen megtette […] ezért nem vélet-len, s nem néhány ember sajnálatos félrelépése volt,

MADARÁSZ – GESELL 159

hogy a szabadgazdaság tanának képviselôi 1933 utánmegpróbáltak közös alapot találni a nácikkal.”37 Vé-gül is Gesell koncepciója a versenyt és a természeteskiválasztást természettörvényként kezelte, a földkér-dés ábrázolásában benne volt a vér-és-föld típusú in-terpretációk lehetôsége, a kamat ördögi jellege mint a„karvalytôke” következménye, az egyén túlértékelése,a nôi lét anyaszerepre redukálása stb. pedig továbbikapcsolódási pontokat kínált. De a radikális baloldalikritika szerint az sem véletlen, hogy több Gesell-kö-vetô, aki a náci idôkben Hitlert tekintette a szabad-gazdaság vezérének, a háború után a szociális piacgaz-daság és a monopóliumellenes neoliberalizmus hívéülszegôdött. Az elméletnek ahelyett, hogy a pénzt és anemzetközi pénzpiacokat önálló alakzatokként jelení-tené meg, arccal ruházná fel, amit azután az antisze-mitizmus gond nélkül használhat ellenségkép gya-nánt, e jelenségeket „mindig társadalmi viszonykéntkell elemezni a politikai gazdaságtan kritikájának ke-retében”. Amikor Gesell felrótta, hogy Marx pénzel-mélete a pénzt és az árut egyenlônek kezelve „a pro-letariátus figyelmét teljesen elterelte a pénzrôl, és atôzsdei rablókat, spekulánsokat és gazembereket köz-vetlenül a tulajdonnélküli osztály, a proletariátus vé-delme alá helyezte” (329. old.), akkor megszemélyesí-tette a pénz hatalmát, és ez a nyelv régóta a nyílt, ma-napság pedig a kódolt antiszemitizmus nyelve.

Gottfried Feder, akivel Gesell 1919-ben Mün-chenben találkozott, s aki a náci mozgalom korai sza-kaszának meghatározó gazdasági teoretikusa volt, ígyfogalmazta meg az NSDAP 1920-as programjának11. pontjában a „kamatrabszolgaság” felszámolásá-nak követelését: „Követeljük a munka és fáradságnélküli jövedelmek felszámolását, a kamatrabszolga-ság szétzúzását.” Hitler így írt a Mein Kampfban ar-ról, hogyan hatott rá 1919 júniusában MünchenbenFeder elôadása a kamatrabszolgaság szétzúzásáról:„azonnal megértettem, hogy itt olyan elméleti igaz-ságról van szó, amelynek hatalmas jelentôsége lesz anémet nép jövôje szempontjából.”38 Feder a náciprogram hivatalos magyarázatában nem hagyott két-séget antiszemitizmus és kamatellenesség lényegiösszefüggése felôl: „Mit értünk kamatrabszolgasá-gon? A népek helyzetét az összzsidó pénzarisztokrá-cia pénz- vagy kamaturalma alatt […] E kérdés meg-oldása alapjában a zsidókérdés megoldását jelenti.”39

Gesell mai hívei visszautasítják az antiszemitizmusvádját, elismerve, „hogy a pénz és a kamat strukturá-lis hatalmának elégtelen megértése mindig újra ah-hoz a hibához vezet, hogy a pénzrendszer kérdésétmegszemélyesítik, és a zsidókat bûnbakká teszik”.40

Mesterükkel kapcsolatban azonban semmiféle alapjanincs ennek a vádnak, hisz Gesell szerint mindenembert „fajra, vallásra vagy képzettségre tekintet nél-kül” egyenlô jogok illetnek meg a szabadföld birtoko-saiként. S noha a természetes gazdasági rend mozgal-mából néhányan valóban csatlakoztak a nácikhoz,maga Feder „hamis prófétának és rajongónak” tekin-tette és hevesen bírálta Gesellt.

Megmerítkezvén a XX. század valódi történelmipoklában, térjünk vissza a jelenbe. Miért lehet ezekután ma aktualitás a természetes gazdasági rend esz-méje? Azért – mondja Gesell és az ATTAC egyik hí-ve –, mert alternatívát kínál, mert szemben áll a szû-kösség és a piacgazdaság egyedül üdvözítôként hirde-tett vallásával, mert a kamat, a likviditási prémium el-tûnésével láthatóvá válhat a rendelkezésre álló tôketényleges bôsége, s elindulhatunk a profitelvû gon-dolkodás megszüntetése felé. A pénz likviditási terhé-nek bevezetése legyôzheti a pozitív kamat számos mainegatív következményét: „a jólét teljesítménytôl füg-getlen újraelosztását, a növekvô eladósodást, a pénz-rendszer instabilitását, és a szükséges környezeti ésoktatási beruházások megakadályozását”. A kamatmegszûnése a likviditási teher bevezetése révén elen-gedhetetlen alkotórésze bármely belátható idôn belülrealisztikus alternatív világgazdasági rendnek.41

160 BUKSZ 2005

38 ■ Idézi Gottfried Feder: Das Programm der NSDAP und sei-ne weltanschaulichen Grundgedanken. Elôszó.39 ■ Uo. Ian Kershaw és Ernst Nolte egyaránt fôszereplônektekinti Federt Hitler politikai pályájának indulásában. „Az a tény,hogy […] Hitler Feder érveit használja, majd a Mein Kamfpbansem fukarkodik a dicsérettel, azt bizonyítja, hogy Feder »kamat-rabszolgasággal« és kapitalizmussal kapcsolatos elméletekulcsfontosságú ideológiai felfedezést jelentett Hitler számára,amely lehetôvé tette, hogy »tudományos« érvekkel is megerôsít-se és alátámassza a régóta benne élô elôítéleteket.” I. Kershaw:Hitler: 1936–1945: nemezis. Szukits, Szeged, 2004. 137. old.40 ■ Werner Onken: Für eine andere Welt mit anderem Geld?Elôadás az ATTAC nyári akadémiáján Drezdában 2004. augusz-tus 1-jén. www.geldreform.de 41 ■ Ralf Becker válasza Altvaternek: Von einer Ideologie derKnappheit zu einer Realität des Genug für Alle. 2004.www.geldreform.de 42 ■ John Maynard Keynes: Economic Possibilities for OurGrandchildren. In: The Collected Writings of J. M. Keynes, ed.by Donald Moggridge. Royal Economic Society, IX. köt. (Essaysin Persuasion) Macmillan, London, 1972. 330–331. old.43 ■ Uo.44 ■ Lásd ehhez: Melvin Reder: The Anti-Semitism of SomeEminent Economists. History of Political Economy 33 (2000), 2.szám, 833–856. old.; továbbá a cikk körül kialakult vitát: RonaldHamowy: A Note on Hayek and Anti-Semitism. History of Poli-tical Economy 34 (2002), 1. szám, 255–260. old.; Reder: AReply to Hamowy’s Note on Hayek and Anti-Semitism. I. m.261–272. old.; E. Roy Weintraub: Prejudice and the History ofEconomics, valamint William Coleman: Anti-Semitism and Anti-Economics. History of Political Economy 35 (2003), 4. szám,685–686. old. és 759–777. old. Robert Skidelsky nagy Keynes-életrajzában említi, hogy Max Radin, az Unversity of Californiaprofesszora levélben cáfolta Keynes állításait: a zsidó teológiá-ban a halhatatlanság eszméje nem játszik fontos szerepet, azsidókat jogi helyzetük évszázados bizonytalansága sokkal in-kább az extravaganciára és a felelôtlen kockázatra ösztönözte.Keynes válaszában elnézést kért, de fenntartotta azt a vélemé-nyét, hogy a zsidók „nem csupán véletlenszerû okokból az át-lagosnál érdekeltebbnek mutatkoztak az uzsora felhalmozásá-ban”. A levélváltás ideje 1933 ôsze. Mindez azonban nem befo-lyásolta viselkedését zsidó barátaival és tanítványaival szemben,a második világháború kitörése idején pedig fontos szerepe voltaz ellenséges idegenként internált német és olasz közgaz-dászok kiszabadításában. Robert Skidelsky: John MaynardKeynes Macmillan, London, 1992. 2. köt., 239. old. 45 ■ F. A. Hayek: The Trend of Economic Thinking. Economica13 (1933. május), 123. old.46 ■ F. A. Hayek: On Being an Economist (1944). In: uô: TheTrend of Economic Thinking. The Collected Works of F. A. Ha-yek. Ed. by W. W. Bartley III. köt. és Stephan Kresge. Rout-ledge, London, 1991. 35. old.

Ismerôsen cseng? Hogyne, de nem csak a szocializ-must megélô vagy 68 kedvenc jelszavára (Legyetekrealisták, kívánjátok a lehetetlent!) ma is emlékezôgenerációknak. Keynes 1930-ban azt írta Unokáinkgazdasági lehetôségei címû cikkében: ha nem lesznekjelentôs háborúk és nagy arányú népességnövekedés,akkor száz év múlva a gazdasági probléma, azelsôdleges szükségletek problémája megoldódik, a lé-tért folyó harc nem lesz többé az emberi faj állandógondja, s akkor visszatérhetünk a vallás és a hagyo-mányos erény legbiztosabb elveihez: „hogy a kapzsi-ság vétek, hogy az uzsora helytelen és a pénz szerete-te megvetendô, és hogy azok járnak igazán az erényés a józan bölcsesség útján, akik a legkevésbé törôd-nek a holnappal.”42 Ezt a boldog világot azonban pa-radox módon éppen a megtakarítás és a belôle szár-mazó tôkefelhalmozás, a technikai haladás, a profit, akamatos kamat hatalma fogja elhozni, „s talán nemvéletlen, hogy az a faj, amely a legtöbbet tette azért,hogy a halhatatlanság ígéretét vallásaink lényegévétegye, a kamatos kamat elvéért is nagyon sokat tett,és különösen kedveli az emberi intézmények eme leg-célszerûbbikét”.43 (Igen, Keynes sem tudott ellenáll-

ni annak, hogy a kamat örvén gentlemanlike ne zsi-dózzon egy kicsit.)44 2030 boldog világában a gazda-sági problémák csupán a specialistákra fognak tartoz-ni, mint a fogkezelés a fogorvosokra, és az emberek agazdasági kérdés helyett fontosabb és maradandóbbügyekre fordítják majd a figyelmüket. „Ha a közgaz-dászoknak sikerül magukat szerény, kompetens szak-emberekként felfogni, akik egy szinten vannak a fog-orvosokkal, az csodálatos lesz!” Vagy továbbra is Hayeknak higgyünk inkább? Ô így válaszolt Keynesvíziójára: „a közgazdaságtan az egymást követô utó-pikus javaslatok vizsgálatából és cáfolatából született– utópikuson itt olyan javaslatokat értek, amelyek afennálló rendszer nemkívánatos hatásainak javításátcélozzák, teljesen figyelmen kívül hagyva mindazonerôket, amelyek a rendszert mûködôképessé te-szik.”45 Ezért a közgazdász szükségképpen elszigeteltés népszerûtlen, hiszen az a dolga, hogy megmutassa,hogyan vezetnek a laikus javaslatok össze nem egyez-tethetô céljai a következmények összeütközéséhez,mert a közgazdász olyan területet vizsgál, „ahol talánminden másnál jobban megmutatkozik az embeributaság”.46 Még van 25 évünk… ❏

MADARÁSZ – GESELL 161